Lipcse: egy óra a főpályaudvarnál 2.

Kedves nézőink! Rövid összeállítást láthatnak teljes reklámos NGT8-asokból.

Köszönjük figyelmüket! :-) (Akit név szerint is érdekel: 1147 – Johann Christoph Gottsched, 1108 – Stadtstreicher (a 600 éves Lipcsei Egyetem reklámjával), 1146 – Leipziger Lerche és 1152 – Dr. Tröndlin).

Az 1102-es (Leipziger Freiheit) a harmadiknak legyártott kocsi. Történt ugyanis, hogy az eredetileg 1102-esnek szánt kocsi még az átadás előtt balesetezett, sokáig nem is állították helyre, így az utána következő kocsik sorban egyel előbbre ugortak. A balesetes kocsi később helyre lett állítva, ő lett így a legmagasabb pályaszámú kocsi, a 1156-os, és a Pechvogel (Palimadár) nevet kapta. :-) Ez a kocsi már átesett az első nagyobb felújításon, ennek köszönhető az XXL-ekre és a Leolinerekre emlékeztető ezüstös színvilág.

Apropó Leoliner. Már épp eleget vártam, hogy normálisabb fotót is készíthessek róluk, szerencsére jött is egy csatolt szerelvény. Az NGTW6-L típusból 2 prototípus és 30 szériajármű készült Lipcse számára 2003 és 2008 között. Kifejlesztése mindössze 10 hónapot vett igénybe az LVB Heiterblick főműhelyéből kiszerveződött Kft. (akkor Leipziger Fahrzeugservice-Betrieben GmbH, ma HeiterBlick GmbH) számára. Ez nem is csoda, bevált és ismert technológiákat alkalmaztak a gyártáskor, mint például a Tatra motorkocsik forgóvázait (a cél egy olcsón eladható, részben alacsonypadlós jármű megalkotása volt). Mivel a kocsik 2300 mm szélesek, az XXL-esekhez hasonlóan a szoknyalemezük szintén be van szűkítve (kivéve a prototípusoknál, ők csak a 11E vonalon járhatnak). A Leókat Lipcse városrészeiről nevezték el (az elől lévő 1306-ost például Lindenauról).

A 22 méter hosszú kocsik többnyire csatoltan közlekednek, így ők is három kocsis Tatra-vonatokat váltanak ki (három kocsi csatolása lehetséges egyébként). A Tatrákkal és a két protóval ellentétben a szériakocsik között már nincs erősáramú csatlás, mindkét kocsi áramszedője fel van engedve üzem közben. Ez ma már, az induktív váltóállítás esetében nem probléma.

A pályaudvar épülete mint egy nagy gránittömb telepszik a Willy-Brandt-Platz-ra. Hjúdzs! :-)

Egy hármastátra szerelvény érkezik. A T4-eseket két adagban modernizálták, a későbbiekbe például nem került vezetőállás-légkondi, azokat szokták a szerelvény közepére sorozni. Hátul, az akadálymentesítés jegyében megint egy NB4-est láthatunk (alacsonypadlósított B4D-NF-et e napon nem láttam).

XXL-ek egymás után: 1216 – Kiew, 1212 – Bern (amihez nekünk, magyaroknak is közünk van, 1954-ből :-( ).

1117 – Gottfried Wilhelm Leibniz érkezik az LVB saját reklámjával, miszerint a VB-re épített új futballstadion megközelíthető a 3, 7, 8, 13, 15 villamosok Sportforum megállójától. Jó hosszú a peron, éjszaka például három szerelvény is megáll egymás mögött, garantált átszállást biztosítva.

Mögötte egy T4D-M + NB4 szerelvény halad.

Az ellenkező irányból egy csatolt Leó, a 1318 (Lößnig) és 1320 (Stötteritz) főszereplésével.

Az 1154 (August Bebel) szintén egy nagyfelújításon átesett NGT8-as.

Villamosokat fotózok. "De hülye azért nem vagyok..." :-)

Ismét egy csatolt Leó, elől a 1324-essel (Mockau), háttal pedig egy Solaris.

Végre feltűnt a következő nosztalgia szerelvény: egy nem modernizált, akcelerátoros Tátra egy pótkocsival, eredeti NDK-s színezésével. Itt már alig lehetett mozdulni a villamosfotósoktól, pár képet azért sikerült lőni ezekről is.

Aztán ők is elindultak Möckern-en keresztül Lützschena felé. A pótkocsiról csak egy dokumentumjellegű fotó sikerült.

Főleg, mert egy Solaris épp rosszkor jött. Egyébként további képeket láthatsz a különjárati villamosokról itt.

Ránéztem az órámra, ideje lassan a vonatomhoz menni. Levezető gyakorlatként még egy felújított NGT8, valamint egy NB4 végződésű Großzug érkezik, ezekkel búcsúztam el a várostól és villamosaitól, várt rám Berlin! :-)