Váróterem is van, indulási kijelzővel.
Április végén új helyre költözött a buszállomás, igaz, így a villamosoktól és a vonatoktól is messzebb került. Viszont
ekkora hely már biztos elég lesz nekik. :-p
A régi felszállóhelyek már csak tárolásra szolgálnak.
A buszgarázs és a kocsiszín (immár sorban a harmadik) a Knokedli :-) felé vezető vágányok két oldalán vannak.
Itt igazából csak tárolóvágányok és kocsimosó van. Nagyobb javításokat nem lehet itt végezni. Stelplaatsra, azaz kocsiszínbe megy a kocsi.
A közeli hídról remekül rá lehet látni a tárolótérre, ahová éppen egy dögöt tol be az egyetlen kétirányú BN, alább
láthatjuk ugyanezt az akciót videón is:
Ő a 6102-es, akit szeptemberben sikerült valamivel jobb szögből elkapnom. Sleeptram felirat jelzi, hogy vontatásra
használják. Neki meghagyták az eredeti homlokfalait.
A buszgarázsban láttam még egy érdekességet: a buszok levegős rendszerét leállítás alatt is külső légvezetékről táplálhatják,
itt nem kínozzák a hideg motorokat a reggeli indulás előtt nagy fordulatszámon, mint a BKV-nál, hogy minél előbb
feltöltődjön a rendszer. Ennél érdekesebbet csak Svédországból hallottam, ott előfordul olyan is, hogy a hűtővizet
keringetik az üzemi hőfokon, így nem kell feleslegesen járatni a motorokat indulás előtt.
Ideje útnak indulni, még csak körülbelül a táv felénél tartunk! :-O Ez a híd vezet át a Brugge (franciául Bruges)
felé vezető vasútvonal felett...
...amely után a vonal rögtön kettéválik. Hasonlóan a fentebb látott közúti felnyitható hidakhoz, itt a villamosvonalat
kettőzték meg, két kétvágányos vaspálya halad át párhuzamosan egy-egy elfordítható hídon át, a Demeysluis
hajózsilipet megkerülve. Még két ilyen bypass van a villamosvonalon.
Áthaladás az elfordítható hídon.
A tenger innentől kezdve egyébként egyre inkább más arcát kezdi el mutatni, míg idáig főleg a kikapcsolódásról, nyaralásról
szólt, ezután egyre többször találkozunk a hajózáshoz, kereskedelemhez kapcsolódó létesítményekkel. És ennek megfelelően
egyre érdekesebb szörnyszülöttekkel találkozhatunk járművek formájában is, mint például ezzel a hátrafelé is vezethető
belszolgálati nyergesvontatóval. :-)
A következő hídon fonódott a vonal egy normálnyomtávú iparvágánnyal, ám ez a nagyvasúti kapcsolat pár éve megszűnt. Igaz, a
kibontott kereszteződéseket még megtaláljuk a híd közelében, a fűben fekve. :-) Látható, hogy a kis nyitható ablakfelületeket
ellensúlyozandó, fényvisszaverő réteggel vannak az üvegek bevonva.
Következő alkalmas fotóhely az Oostende Weg Naar Vismijn és Oostende Duin en Zee megállók közötti füves
park.
Remek a víztorony-háttér. Jól nézett ki nosztalgiavillamos-fotózáshoz. :-p Érdemes megnézni a Guglimapot: a képen látható
pályaszakasz még éppen csak épül az eredeti nyomvonal mellett, hogy a közutat ki lehessen szélesíteni. Ezután végre kiérünk
Oostendéből. Bredene elég nagy porfészeknek tűnik néhány átutazás után is. Egy hatalmas homokdűnére épült lakópark az egész.
Bredene Campings megállóban látjuk a júniusi járműparádé egyik résztvevőjét, egy hágai PCC villamost ideiglenes
otthona, Knokke felé haladni. Na ugye, érdemes volt eddig végigolvasni, hogy láss egyet? :-)
A BN kocsik "szabad kezet adnak" vezetőiknek: lábpedállal kell gyorsítani és lassítani őket.
Míg nyugatabbra Stadtbahn-os arcát mutatta a villamosvonal, Oostendétől kelet felé haladva sokkal több olyan épületet
láthatunk, amelyek a vonal száznál több éves történelmére emlékeztetnek, jobban megmutatkozik a múlt század eleji
HÉV-hangulat. És ez tetszik nekem. Bredene Renbaan egy ilyen megállóhely, ahol ugyan felújított, akadálymentesített
peronok is vannak, sőt, talán az egész hálózaton itt van egyedül gyalogos aluljáró, mégis megtartották az eredeti
megállóépületet is.
Hogy a felújításakor miért lett lekenve a francia "halálos veszély" felirat, azt nem tudom, lehet, hogy a nagy
flamand nemzeti öntudat miatt? :-)
A 6043-as BN érkezik ide a lemenő nap utolsó fényeiben, ő már csak Oostendéig közlekedik. Meg kell jegyeznem, ha látták a
vezetők rajtam, hogy fotózom a villamost, de fel akarok szállni, megálltak akkor is, ha én nem a megállóban vártam. Most
is így tett, köszönet érte.
Tovább haladunk a dűnék és erdők mentén, majd elérkezünk kedvenc állomásomhoz, De Haan aan Zee-re, ahová éppen a már
látott 6017-es érkezik. Na nem a füvesített vágány miatt olyan különleges.
Hanem már a vágányzaton látszik, hogy ez egy igazi régi HÉV-szerű állomás, félreállásra alkalmas mellék- és
csonkavágányokkal. Igaz, efölött már felsővezeték sincs, de...
...az állomás másik végén tényleg van félreállítási lehetőség. De nem csak ezért szeretem, hanem...
...mert egy gyönyörű, és ráadásul jó állapotú állomásépület is tartozik hozzá, a vasút kezdeti korszakából.
Hát nem szép? :-) És nem csak maga az épület megkapó...
...de a környezete is egy múlt századi tengerparti kisváros nyugodt nyáresti hangulatát sugározta. Nagyon tetszett.
Stílszerű postaláda.
Megyünk tovább a homokdűnék közt. A már látott prototípust, a 6000-eskét kaptam el szeptemberben, amint Knokedli felé
szedte lábait a viszonylag rossz állapotú síneken.
Ne tudd meg, hogy ezekért a képekért mennyit szenvedtem a homokdűnéket megkötő szúrós, száraz kórók között! Még hosszúnadrág
és pulóver viselésével is. :-) Valamint Belgium védett növényzetének nagy részét is biztos letaroltam, amíg a domb
tetejére feljutottam :-p, a cipőm meg tiszta homok lett, de hát ha már ennyit elsétáltam a megállótól, nem mehettem vissza
üres kézzel. :-)
A megállót egyébként De Haan Zwarte Kiezelnek [de hán cvárte kízel] nevezik...
...ahol a közelben a homokos tengerpart és lovardák várják azokat a kikapcsolódni vágyókat, akik nem szeretik a városi
tömeget. Itt az utasforgalom is kicsi. Valamivel messzebb egy hurokvágány van a semmi közepén, régebben itt fordultak
vissza az oostendei betétjáratok.
