Innsbruck: a vihar előtti csend városa 4.

A Hungerburgról a Hafelekarra

2300 méter magasra indulunk a Nordkettére (Északi Hegylánc). A Hungerburgbahn-nal vagy a J busszal már megmásztunk 290 métert (Innsbruck: 570 m).

860 méter tengerszint feletti magasságról indul a Nordkettenbahn alsó kötélpályája (a keleti blokk lakóinak csak Lanovka :-) ). Ő kétkabinos, félúton látjuk a másikat. 1900 méteres magasságig visz minket, majd Seegrubénál átszállunk a felső "Lanovkára".

Ez az egykabinos pedig az utolsó 400 méteren segít át minket. A felső állomás, ha jól tudom, a legidősebb a környékbeliek közül, még az 1930-as évekből származik.

Egy kis technika: mivel egykabinos a szerkezet, a másik kötélágon egy ellensúly közlekedik, őt láthatjuk a ház mellett jobbra. Félúton tök hírtelen tud elcsörömpölni az utaskabin mellett. A pálya pedig nagyon meredek, közbenső oszlopok nem is támasztják alá a köteleket.

Aki ráér, az még felgyalogolhat a 2334 méter magas Hafelekarspitzére.

Németország felé nézve nem akármilyen kilátás nyílik a Karwendel hegység többi csúcsára...

...míg dél felé nézve egész Innsbruck a lábunk előtt hever. A háttérben, középen halad a Brenner autópálya Olaszország felé, a baloldali fennsíkra a 6-os villamos, a jobboldalira a Stubaitalbahn megy fel.

Látkép fentről lefelé, még a repülőtér kifutója is látszik. Fura volt felülről látni a le- vagy felszálló repülőgépeket.

A sok satöbbi után ismét tuja, és ismét a 42-eske. Hiába, nem nagy üzem, kevés kocsi volt forgalomban, ugyanazokkal találkoztunk többször, most például a Marktgraben-Innrain sarkon.

Figyelemfelhívó tábla a villamoson a főpályaudvar építése miatti terelésekről. Látható, az IVB-nél név szerint is vállalja a felelősséget az, aki az értesítést kiadta!

Normál esetben velünk szemből jönnének a villamosok a főpályaudvar felől, most azonban nekünk jobbról...

...az Anichstrasséről jönnek a 3-as, 6-os tuják és az STB.

Ugyanitt van egy troliváltó, illetve a villamossal való hegyesszögű keresztezést idomkeresztezéssel oldották meg, ilyenek voltak régen a pesti 75-ös vonalán is. A villamos és a troli áramszedője más-más síkon halad, így sebességkorlátozás és szigetelt szakasz sem kell.

Egy hagyományos IVB színű troli az alpesi naplementében: az árnyék hamar befedi a várost a nagy hegyek miatt.

A Diadalkapu (Triumph-Pforte) alatt régen a gőzvontatású Hall-i HÉV is áthaladt, ma buszok és trolik teszik ugyanezt a régi Innsbruck határán.

Beesteledett, és ismét itt találjuk magunkat a Maria-Theresien-Strasse és a Marktgraben-Burggraben sarkán. És ismét egy 3-as villamospótlót látunk.

Majd a szegény 38-askát, aki még mindig Innsbruck lakóit keresi.

Trolibusz a Marktgrabenen. Érdekes, hogy a járművek nem állnak rá a kerékpársávra a megállóban sem, teljesen helyesen, viszont utascsere alatt a bicikliseknek is meg kell mögöttük állniuk.

Ismét a 42-es kocsi az 1-esen...

...és ismét a 88-as az új IVB színtervvel a belvárosi STB végállomáson.

Másnap, hétfő reggel kiderült, hogy néhány ember azért mégiscsak itt lakik, az előző napihoz képest egész komoly forgalom lett. Láttunk újabb villamoskocsikat is, például az ásványvízreklámos 72-est (1966, Lohner). Az eredeti osztrák kocsikat a középső kerek fényszóróról lehet felismerni...

...míg az ex-bielefeldieket a két szögletes fényszóróról. A 40. pályaszámú, 1962-es hat-, később nyolc-, majd ismét hattengelyes DÜWAG kocsi a vasút mentén jön a Hungerburgbahn felől...

...aztán itthagy minket. És mi is itthagyjuk ezt az ágas-bogas álmos várost, balra fordulunk, amerre a főpályaudvar környéki építkezések miatt most nem mentek a villamosok. De legközelebb a trolikat is megnézzük majd...

Mellékvágány: Két óra Innsbruckban >>>