De Kusttram, a tengerparti villamos

2010. nyarán ismét vonattal jártam be Nyugat-Európa tájait, ezúttal egy újabb országot is felfedezve: Belgiumot. Antwerpen, Brüsszel, Charleroi és Gent mellett van még egy villamosüzem, amivel már régóta szemezgettem, a Kusttrammal [ejtsd: küsztram], Belgium tengerpartján gyakorlatilag végigfutó, 68-69 kilométer hosszú vonallal (eltérő adatokat lehet találni a neten), amit végállomástól végállomásig, De Pannétól Knokkéig körülbelül két és fél óra alatt tesz meg. Ezek a paraméterek már önmagukban is elég érdekesek, így kihagyhatatlannak éreztem a látogatást, sőt, idén mindjárt kétszer is eljöttem ide, szeptemberben Hamster, Jazzcool és NZA társaságában tértem vissza. Kezdjük is el virtuális utazásunkat a délnyugati végén. Hozz szendvicset, üdítőt, ültesd a barátnődet a tévé elé, ez most hosszú lesz... :-)

A francia határhoz közel, Adinkerke és De Panne közös vasútállomásán szállok le a Brüsszel felől jövő vonatról, ahol 1998 óta közös peronos átszállási lehetőséget biztosítanak a tengerparti villamosra, akinek gyakorlatilag két fő szerepe van: fenntartani a tengerparti városok közötti kapcsolatot, valamint a rá merőleges irányokból befutó vasútvonalakról elhordani a tenger mellett pihenni vágyókat. A jegyárus most zárva volt, de a vezetőnél is meg lehet venni a jegyeket: egy vonaljegy (Biljet) a beutazott zónáktól függően 1,20-2,00 Euro, járművön megváltva 2,00-3,00 Euro, egy napijegy (Dagpas) pedig - ami a teljes vonalra érvényes - 5,00 Euro (járművön 6,00).

Járművünk ez a nyolctengelyes csuklós (pályaszámuk 6000-19, 6021-28 és 6030-49), melyet a hazai gyártó, a La Brugeoise et Nivelles (röviden: BN) épített, még hattengelyesként. 1980 és 1983 között 50 darab ilyen, egyirányú, egyoldali ajtós csuklós villamos készült, amelyeket a megnövekedett utasforgalom és az akadálymentesítés miatt 1993-tól kezdve alacsonypadlós középrésszel hosszabbítottak meg nyolctengelyessé (ebből is kétfajta van, az újabbak 1,2 méterrel hosszabbak). Kettőt már selejteztek baleset miatt, viszont készült egy nyolctengelyes, kétirányú, kétoldali ajtós kocsi is, őt leginkább vontatásra használják. Hasonló, hattengelyes, kétirányú szerelvényekkel Charleroi városában találkozhatunk még, néhányuk szintén itt kezdte pályafutását.

A kocsik két és fél méter szélesek, vagyis szélesebbek, mint a pesti Combinok, ám a távolsági jelleg miatt sok az ülőhely, Oostende belvárosában kifejezetten szűkösek. Az ablakok feletti sávban láthatóak a megállók felsorolva. Amilyen sok van belőlük, gyakorlatilag az egész villamoson végigfut a sor. :-)

Az alacsonypadlós középrész a többitől eltérő, kifelé nyíló lengő-tolóajtót kapott, és az újonnan akadálymentesített megállóperonok is csak itt vannak megmagasítva. A többi ajtónál kifelé nyíló lépcsőfok segít.

Nullásként megjelölt vonalunkon még hatvannyolc megálló van hátra. Soknak tűnik? Mihez képest? :-) A mára megmaradt tengerparti vonal csak egy pici kis része volt az egykor hatalmas kiterjedésű, méternyomtávú vasúthálózatnak, amit az NMVB/SNCV (Nationale Maatschappij van Buurtspoorwegen / Société Nationale des Chemins de Fer Vicinaux), azaz a Nemzeti Keskenynyomközű Vasúttársaság üzemeltetett. Legnagyobb kiterjedésében (1925-ben) egy ötezer kilométeres hálózatról beszélünk, amiből mára csak ez a majd' hetven kilométeres Kusttram, néhány szakasz a Charleroi-i villamoshálózat részeként, valamint rövid múzeumvasútak maradtak meg. A hanyatlás a második világháborúban megsérült szakaszok felhagyásával kezdődött el, majd az ötvenes-hatvanas évek motorizáció-támogatása nyomta a pecsétet többezer kilométernyi pályaszakasz halálos ítéletére, miközben az autóbuszhálózat hossza a háború utáni 450 kilométerről 1965-re 11 ezerre nőtt!

Alig haladunk párszáz métert, egy közeli vidámparknál, Plopsalandnál található az első megálló, ahol sorompóval és fénysorompóval biztosított átjáróval emlékeztetnek mindenkit, hogy ez bizony vasút akar lenni. :-) A rövid megállótáv egyébként nem jellemző, vannak megállók, ahol percekig száguld 78 km/órás megengedett sebességével, amíg el nem éri a következőt.

Azért többnyire nem veszik ennyire komolyan a villamosok biztosítását, a legtöbb átjáróban "csak" egy karóra szerelt LED-es és jelzőlámpás fény- és hangjelző figyelmeztet a villamos közeledtére.

Rövid kanyargás után elérjük a főutat, és ettől kezdve szinte végig e mentén haladunk. Ez már a kezdetek, 1885. óta jól felfogott érdeke volt a vasút építőinek: a vasút (később villamos) haladjon ott, ahol az emberek élnek és dolgoznak, vagyis az országút mentén, és ne kerüljék el a városok központját. A képen a 6045. pályaszámú BN villamos közeledik a Westhoeklaanon, és mindjárt megérkezik De Panne Esplanade megállóhelyre...

...ahol egy deltavágány áll rendelkezésre, hogy adott esetben az egyirányú szerelvényeket vissza lehessen forgatni. 1998-ig itt hurokvágányban végződött a vonal, persze, évtizedekkel előtte, 1954-ig is eljutott a villamos a vasútig, de más útvonalon.

A pálya szerkezete a legtöbb helyen burkolt, kavicságyas, a sínszálak ilyenkor vályús sínek.

A következő megálló De Panne Centrum [ejtsd: szentrüm]. Ez az első hely, ahol maga a tengerpart gyakorlatilag egy rövid saroknyira van a villamostól.

Igaz, ottjártamkor elég zord idő volt, senkinek nem támadt kedve fürcsizni, csak a parti őrség Sea King helikoptere kőrözött a part mentén.

Utcakép egy naaagy, partra vetett hal formájú térkőburkolattal...

...amely mellett a 6017-eske készül elhaladni De Panne felé.

A 6039. pályaszámú kocsi érkezik a nemrégiben átépített Koksijde Ster aan Zee [kokszejde sztör án zé] megállóhelyre...

...ahol a felújított pálya mellé új, modern utastájékoztató berendezést is beépítettek, a hozzá való, sínek között elhelyezett jeladó hurokantennákkal, a megállóperon szintje pedig az alacsonypadlós résznél meg lett magasítva a tolókocsisok kedvéért. A biztonságra az üzemeltető De Lijn [delejn] jellegzetes, tetszetős korlátjai ügyelnek.

Koksidje Bad és a 6003-as kocsi a következő. Érdemes megfigyelni a túloldalon, hogy a kerékpársávot a villamos megállója mellett vezették el. Nem tartom jó ötletnek, mert egyrészt a le- és felszálló utasok közé nem érdemes bevezetni a bringásokat, másrészt miért jó az, hogy a lassan haladók visszaelőzhessék a villamost, hogy újra feltarthassák azt? Innsbruckban a kerékpárosoknak meg kell állniuk a busz vagy a villamos mögött, amíg az az utascserét végzi.

Továbbra is csak a szoborként megformált gyerekek jönnek ki "bakugrásosat játszani" :-) a partra, de legalább azt is megtudtuk, hol parkol az a rengeteg nyaraló, ha már nincs hely a főutcán.

A következő város, Oostduinkerke [kb. ószdéjnkerke] előtt egy rövid szakaszon tengerparti homokdűnék között száguldunk, zárt pályán. Az út mellett egy hajó formájú szálloda színesíti az utat, majd hírtelen egy Koksijdéhez hasonló városközpontba érünk, ismét szállodákkal, éttermekkel körülvéve. Ez Oostduinkerke Bad állomás, ahol egy a hőskorból megmaradt épület fogad.

6019 érkezik, majd halad tovább északkelet felé.

Homokos pályára homokfutó-bringahintó. :-)

Innen ismét pályafelújítás fogad, 30 km/órás sebességkorlátozás jelzi a vezetőknek, hogy itt még munkák folynak a pályán. Biztos észrevetted, hogy noha kizárólag egyirányú villamosok haladnak itt, mégis egyszerű vágánykapcsolat (visszafogás) van beépítve. Nos, ez a szerelvények megfordítására nem alkalmas, de bizony egyvágányozásnál jól tud jönni, még akkor is, ha az egyik irányban kétszer menetirányt kell váltani, hogy az ellenkező irányú vágányra áttérjen a villamos.

Mit mondjak, ráfért már a felújítás, a sínek szinte belefulladnak a homokba. Érdemes még egy pillantást vetni a háttérben lévő gyalogátkelőre: a villamospályánál a festés megszakad, vagyis a villamosnak ott is elsőbbsége van.

A pálya hézagnélküli kialakítású (vagyis nem zakatol a villamos a sínillesztéseken), viszont így helyenként dilatációs szerkezetet kell beépíteni, hogy a téli-nyári hőingás miatt ellensúlyozva legyen a sínszálak nyúlása-összehúzódása.

Oostduinkerke Duinpark [düjnpark] a következő megállónk, ami szintén kompletten fel lett újítva, pontosabban itt még félkész állapotban van. 6012 halad a holland határtól nem messzi Knokke felé.

A felsővezeték szinte mindenhol feszített, hosszláncos kivitelű, ez kell is a 78 km/órás sebességhez. A betáphálózat igen sok helyen van szakaszolva. Persze nem volt mindig villamosítva a vonal: az 1800-as évek végén több különböző vállalat építette a mai vonal szakaszait, így volt, ahol gőztramway közlekedett, de volt, ahol lóvasút. A felsővezeték kiépítése 1909-ben kezdődött, 600 Voltos egyenfeszültséggel, a mai Kusttram teljes egészében 1930-ra lett villamosítva.

STRAIL elemek kerülnek beépítésre a gyalogos átkelőhelyeken. Látható, hogy még attól sem riadnak vissza, hogy a gyalogosok biztonsága érdekében a kétsávos közútnak a felét elvegyék!

6043 halad a homokdűnék közt. Egész olyan, mintha a külső Megyeri úton menne a 14-es villamos Káposztásmegyerre. :-)

Méternyomtávú sínes adapterrel ellátott munkagépek pihennek a majdnem felújított pálya mellett.

6041 szalad Oostduinkerke Groenendijk Bad megálló felé az igazán modern Stadtbahn-jellegű szakaszon.

Innen ismét közepes állapotú a pálya, bár továbbra is tartani lehet a nálunk megszokottnál nagyobb sebességet, noha a jármű jobban szitál, kígyózik a síneken. Egy új településre értünk, Nieuwpoort [nyűport] határában látjuk a 6014-es kocsit, ahol egyre nagyobb, lakótelepre emlékeztető házsorok szállásolják el a nyaralókat.

A lemenő nap utolsó fényeiben látjuk ugyanitt a 6024-est, mikor a közeli szálláshelyemre igyekeztem. Látható, hogy a járművek hátfalát megtartották az eredeti kivitelben, az alacsonypadlósítás után csak a homlokfal kapott egy halfejre emlékeztető új dizájnt - bár szerintem attól sem lett szebb, de állítólag nem koppannak akkorát rajta az elütött biciklisták és gyalogosok...

Legyen itt egy büdösbusz is: ő éppen a Kinderlaanon, a villamosra merőleges irányban megy Veurne felé.

Hosszú idő után Nieuwpoort Zonnebloem az első olyan megálló, ami alkalmas egyirányú szerelvények forgatására, itt is egy deltavágány teszi ezt lehetővé. A kocsi a már látott 6003-as.

Folytatás >>>