<<< Előzmény: Nürnberg, perek és mesterdalnokok nélkül

Bécs, Innsbruck, Ulm: a leghosszabb nap(ok)

Utazásom második szakaszához értem: Mestska barátom idő hiányában nem kísért el az Innsbruck-i villamoshálózatot megnézni, ő hazament, én pedig továbbvonatoztam. Pontosabban visszafelé, mert Nürnberg után, müncheni átszállással érkeztünk Bécsbe (gyakorlatilag ingyen éjszaka a vonaton), majd a Franz-Josefs Bahnhof-ot (Ferenc József pályaudvar) megcélozva indultam vissza a Duna völgyében. Egy kis baki: több tárhelyem nem maradt a digitális gépemen, az akkuk pedig le voltak merülve, nehogy törölhessem a rosszul sikerült képeimet...

A Westbahnhof - Franz-Josefs Bahnhof utat az 5-ös villamossal lehet közvetlenül megtenni. Ám ezt ekkor még nem tudtam, úgyhogy az U6-os gyorsvillamos jellegű metróval indultam északnak, úgyis le akartam filmezni. Még a helyi Nyugati előtt kaptam lencsevégre ezeket a tujákat: balról egy 52-es készül indulni (ilyen E1-es csuklós motorkocsikat vásárolt innen Miskolc), szembe velünk pedig a fiatalabb E2-es motorkocsi jön, egy c5-ös pótkocsit vontatva a 6-oson. Meg is ilyedtem: egy darab ULF-ot se láttam (a helyi alacsonypadlóst, amelyik rendszeresen járni szokott a 6-oson), azt hittem, leállították őket valami balhé miatt, mialatt utazgattam. De nem, egyszerűen csak rosszkor voltam ott, ahol. :-)

Még mindig ugyanott. Ekkoriban terjedt el a hír, hogy Miskolc c3-as pótkocsikat is vásárolni fog, fotóztam hát párat.

Mivel az U6-os egy picivel északabbra halad a Ferenc József pályaudvartól, gyalogoltam egyet. Itt a D viszonylaton halad egy E2+c5 szerelvény, közülük a pótkocsi az érdekesebb: 1985 óta Bécsben nincsenek egész alakos hírdetések a járműveken (főpolgármesteri kívánságra), manapság mégis akad egy-két kivétel, mint itt az 1433-as pályaszámú kocsin ez az Austria-Lotto reklám.

Innsbruck

"Apró" közjáték: az Alpok hegyei közt vonatozva, az egyik átszálláskor a kamerám leesett a földre. Ekkor még nem ment tönkre, de órákkal később, kazettacserénél az újonnan betett kazettát megcsócsálta és kidobta. A nap végére eldőlt: utamat idő előtt megszakítom. Már úgyis csak egy tekercs filmem maradt, a digitális gépen is csak pár helyet sikerült felszabadítani, az innsbrucki szállás pedig rossz és drága volt. És még kamerázni se tudok.

Innsbruck, következő reggel: néhány felvételt még elkövettem a pályaudvar felé menet: a Leipziger Platz és a Sillpark között halad a belváros felé egy 3-as villamos, háttérben az igen lenyűgöző Karwendel hegység délebbi csúcsaival.

Itt csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy igen ágas-bogas felsővezetékrendszert húztak ki a belváros utcái fölé, hiszen az elágazó villamosvonalak mellett trolik is közlekednek. De már nem sokáig: a város tervezi a trolivonalak kiváltását új villamosvonalakkal!

Még egy trolis érdekesség a felsővezetéken: egy angolváltó (mindkét vezetékpárról át lehet váltani mindkét továbbmenő vezetékpárra).

Balra pedig az a nagy építkezés nem más, mint az azóta már elkészült új főpályaudvari állomásépület, és az azelőtti főtér építési területe.

Ez utóbbi miatt a villamosok nem is járnak erre, csak majd ha a pályaudvar előtti átépített teret újból átadják a forgalomnak.

Ez pedig ugyanott a helyi "Volánbusz" állomás.

Ulm

Válságstábunknak döntenie kelett: mit nézzünk meg utoljára? A válasz: a Baden-Württemberg-i Ulm városa!

És hogy miért? Mert a város 8 új Combino villamost helyez üzembe egyke villamosvonalán, melyekkel a teljes 13 darabos GT4-es flottát lecserélik. Jéna után tehát ez a következő város, amely a teljes villamos-járműparkot 100 százalékban alacsonypadlós kocsikra cseréli.

1985-ben, amikor az első normálnyomtávú Stadtbahn-vonalak elindultak Stuttgartban a DT-8-as kocsikkal, Ulm volt az egyik, aki a használt stuttgarti GT4-esekre szemet vetett.

A főpályaudvari állomástól kicsit továbbgyalogolva kapjuk el az 1-es pályaszámú GT4-est.

Bátor vagyok, és oda is megyek a zárt tömegközlekedési sávhoz...

...egy picit meggondolatlanul, ugyanis ha még jobban el kezdek helyezkedni ennek a GT4-esnek a fotózásához, ez a busz hátulról elcsap.

Ezen a képen azt láthatjuk, hogy milyen dögösen tudna kinézni egy budapesti villamos, ha hírtelen úgy döntenének, hogy a járműveket átfestik a város színeire (különben is: piros=troli, sárga=villamos, kék=busz). :-))

Ezen pedig egyrészt azt a beállítást, ahol a villamos és a város jelképe, a dóm is egyszerre látható, másrészt pedig azt, hogy a modernizálatlan GT4-esek fémbetétes áramszedő-csúszói hogyan hátrakonyulnak az eszeveszett sebesség következtében (mint egy régi lant-áramszedő).

A sarkon túl ugyancsak a közúttól elzártan halad a tömegközlekedési sáv.

Mielőtt lesüllyedne a pálya a vasút alá, előjelzőt is elhelyeztek, hogy akár lendületből is könnyen kijussanak a járművek az aluljáró túloldalán.

Hiába, no, a büdös buszok közül is van nekem tetsző típus: a Mercedes Citaro-ja. Pláne, ha úgy, mint itt, a dizájn, a színterv még jobban feldobja. A fehér alapszín mellé a piros csík nem véletlen: ez egy magán-MÁVAUT jellegű busz, azaz a német vasút (DB) logoja is rajta van, vélhetően a DB egyik szerződéses buszjárata.

Nincs több időm: Münchenbe indulok. Még egy-két felvételnyi tárhelyet tartottam a fényképezőgépemben, nem véletlenül.

Az útunkat Transrapiddal kezdtük, fejezzük is hát be ugyanavval. Ezidőtájt két fő projekt állt tervezés alatt: a Ruhr-vidéki és a müncheni reptérre vezető regionális Metrorapid vonal, ez utóbbi még mindig esélyes a megépítésre. Ezt reklámozandó, a régi Tr07-es szerelvény egyik kocsija az esseni vásár bejáratánál lett kiállítva, a másik pedig itt, a müncheni reptéri központban (München Airport Center), az 1-es és 2-es terminálok közötti épületben.

Nincs más hátra, visszamegyek a főpályaudvarra, most a belvárosi S-Bahn alagút felújítási munkái miatt (vö.: Budapest, kettes metró felújítása) útközben át kell szállnom egy olyan vonatra, amelyik egy vágányon ingázik egész este. Ezután felültem utolsó vonatomra.

Vége. Vagy mégsem?!?

Folytatás: Linz, másodszor >>>